Csalódások ezre

Kagome a saját világában volt, és a vizsgákra készült. Eléggé nehezen ment neki. Mindig elterelte valami a figyelmét. Folyton Inuyasha járt a fejében.

-         Kagome, telefon- kiabált fel az édesanyja.

-         Megyek anyu, pillanat – monda a lány, lerohant a lépcsőn és felvette a kagylót.

-         Halló, ki az?

-         Szia Kagome, Houyo vagyok, nincs kedved eljönni velem moziba?

-         Ne haragudj Houyo, de annyit kell tanulnom, itt vannak a vizsgák, és eléggé le vagyok maradva.

-         Nem akarod, hogy segítsek? Szívesen átmegyek, ha szeretnéd.

-         Köszönöm, jobb, ha egyedül tanulok, még a végén elterelnénk a szót. Szia, most mennem kellJ

-         SziaL

Kagome visszament a szobájába. Csengettek. Hallotta, ahogy anyukája beszél egy férfivel.

-         Biztos vagy benne, hogy most kell találkozniuk?

-         Szerintem épp itt az ideje. Már szinte felnőtt a lányod, és Kari is elég idős.

-         De Kagome még csak 16 lesz. És sok problémája van mostanában a suliban is, meg a magánéletében is.

-         Lehet, de ezt inkább vele kellene megbeszélnünk. Hívd le, kérlek!

-         Rendben – Mrs. Higurashi felment a lépcsőn. Kagome addigra úgy tett, mintha nem is hallotta volna az eddigi beszélgetést – Gyere le, kérlek, vendégünk van. Fontos ügyben szeretnénk beszélni veled.

-         Rendben, megyek – a lány el is indult anyja után.

Mikor meglátta a férfit, illedelmesen köszönt neki. Leültek az asztalhoz.

-         Kagome, te még biztos nem ismersz engem, de én nagyon sokat tudok rólad. Többet, mint azt hinnéd.

-         Ezt hogy érti? – kérdezte a lány aggódva.

-         Van pár dolog, amit nem tudsz. Szóval, kezdjük ott, hogy az én nevem Kiria Libam. Körülbelül 14 évvel ezelőtt ismertem meg édesanyádat. Elég jóba voltunk, és megtörtént az, ami ilyenkor szokott.

-         Úgy érti, lefeküdt az anyámmal? – kérdezte kissé ingerülten Kagome.

-         Igen, úgy értem. De ez nem minden. Rá kilenc hónapra született a húgod. Karinak hívják, és én neveltem eddig. De úgy gondoltam, épp itt az ideje, hogy megismerd. Fél óra múlva ide is ér. Most suliban van.

-         Mi? Van egy féltestvérem? És ezt egészen eddig titkoltátok? – Kagome már kezdett dührohamot kapni.

-         Kicsim, ne haragudj rám, de azt hittük, így a legjobb.

-         Igen? Akkor beszélgessetek csak vele ti, rám ne számítsatok, megyek Inuyashához.

-         Nem mész sehova. Leülsz, és megvárod Karit – mondta szigorúbban az anyja.

-         Kari örült, mikor megtudta, hogy van egy testvére – mondta Mr.Libam.

-         De én nem vagyok sem Kari, sem Kikyo, én Kagome vagyok – mondta sírva a lány, és elfutott a kút felé. Balszerencséjére épp akkor érkezett meg Kari, aki meglátta testvérét, és utána ment. Mikor látta, hogy a kútba ugrik Kagome, nagyon megijedt, ezért utána ugrott.

-         Hahho, hol vagyok? Kagome?- mondta a lány, mikor kimászott a kútból. Ijedten körbenézett – Kagome, itt vagy?

-         Te meg ki vagy? Mit keresel itt? Menj vissza a kúton – mondta idegesen Kagome. – Te biztos Kari vagy.

-         Igen, de nagyon félek, hol vagyunk? Veled maradhatok?

-         Mi? Hisz nem vagy már pólyás.

-         Kagome…

-         Mi van?

-         Ki az a helyes srác, aki felénk közeledik?

-         Az Inuyasha, de ő neked ne legyen helyes, érted!

-         Miért, talán a barátod?

-         Nem – ordította le szegény Kari fejét Kagome.

-         Szia Kagome, végre itt vagyJ Ki ez a gyerek?

-         Ő a féltestvérem, Kari, egy idegesítő kis majom. Nem adhatnánk oda Shessomarunak vagy Narakunak?

-         Azok meg kik? – érdeklődött a lány- ők is ilyen helyesek?

-         Mi? Kagome, minek hoztad magaddal?

-         Nem hoztam, jött magától. Gyere, ha itt akarsz maradni.

A lány követte a párt, akik kézen fogva mentek előtte. Inuyasha néha hátrapillantott, de egy idő után abbahagyta ezt, mivel látta, hogy Kagomenak nem nagyon tetszik, amit tesz. Megérkeztek a többiekhez. Miroku természetesen letámadta a lány, jutalmul, pedig két pofont kapott, egyet Sangotól, egyet meg Karitól.

-     Mit képzelsz magadról, ki vagy te?

-     Ne aggódj kislány, mindenkivel ezt teszi – jegyezte meg Sango.

-         Kagome, gyere velem kicsit, kérlek! – mondta Inuyasha. A pár elment az erdőbe.

-         Mi a baj? Várj, ne mondj semmit, az nem tetszik, hogy idehoztam Karit, igaz.

-         Valóban így van. De nem ez zavar konkrétan. Ez a lány olyan… nem is tudom, más. Mégis annyira hasonlít rád.

-         Mi van? Olyan más, de hasonlít rám? Ezek szerint én is más vagyok? Semmi hasonlóság nincs közte és köztem.

-         Nem úgy értettem, de testvérek vagytok, és mind a ketten más világból jöttetek.

-         Csak a féltestvérem. De ha ennyire hasonlítunk, akkor félnem kellene, hogy beleszeretsz? Hisz gyakorlatilag ezt mondtad.

-         Kagome, ne forgasd ki a szavaimat! – mondta a félszellem kicsit erélyesebben – tudod, hogy téged szeretlek, és nem azt mondtam, amire te gondoltál. Te vagy nekem az egyetlen.

-         Persze, amikor Kikyoval megcsaltál, akkor is ezeket mondtad.

-         Az más volt, tudod jól. Kikyo más volt, őt tényleg szeretem. Vagyis, szerettem.

-         Szereted? Még mindig?

-         Nem, Kagome, már nem szeretem, ne fuss el, gyere vissza- kiabált a lány után, aki már eltűnt az erdő fái között.

Szegény lány csak futott és sírt. Elért egy gyönyörű, tiszta vizű patakhoz. Leült a partra, és sírt, sírt és sírt. Inuyasha követte őt. Látta, mennyire elszomorította a lányt, emiatt lelkiismeret furdalása is volt. De nem akarta még jobban megbántani, ezért inkább hagyta, hadd sírjon. Visszament a csapathoz. Kagome az egész éjszakát a pataknál töltötte. Eközben Inuyasha próbált ismerkedni az új lánnyal. Aki persze könnyen megbarátkozott a fiúval, hisz nagyon megtetszett neki.

-         Nem akarsz körbekísérni a környéken? Semmit nem ismerek erre.

-         Hát… Kagome akármikor visszajöhet, és ha nem talál itt, biztos még dühösebb lesz rám.

-         Miért, hisz csak körbekísérnél. Kagomét még nem ismerem annyira, de amit láttam belőle ma, egy hisztis libának tűnik.

-         Ne beszélj így róla, szeretem őt, és nem érdekel, mit gondolsz róla.  gyere, menjünk, megmutatok mindent. – Elindultak a falu felé. Inuyasha mindent pontosan elmondott, hol mi van, és mire jó. Utoljára a Szent Fa történetét mesélte el.

-         Huh, kicsit pihenjünk itt le, úgy elfáradtam – mondta Kari – ülj le ide mellém Inuyasha, kérlek!

-         Siess a pihenéssel, vissza akarok érni Kagome előtt.

-         Ennyire fontos neked az a lány?

-         Igen, mindennél fontosabb.

-         Nem hiszem- vágott vissza Kari, és megcsókolta a hanyout. Kagome épp ekkor ért oda, és csak annyit látott, hogy Inuyasha és a féltestvére csókolóznak. Nagyon fájt neki ez az egész, és rögtön az a helyzet jutott eszébe, mikor Inu Kikyoval nyalakodott. Rögtön könnyek szöktek a szemébe. Inuyasha megérezte a lány könnyeit. Azonnal ellökte magától Karit, de akkor már késő volt. Kagome csak állt, és nézte, ahogy Inuyasha közeledik felé. Kari nagyon elégedett volt, hisz elérte, amit akart: Kagome szíve összetört.

-         Kagome… félreérted, nem úgy történt, ahogy gondolod.

-         Honnan tudod, mit gondolok? Amúgy, láttam, amit láttam, más nem nagyon történhetett. Csalódtam benned, hittem neked, mikor azt mondtad, hogy nem fogsz többé más lánnyal csókolózni.

-         Nem is én csókoltam meg.

-         Az mindegy, de hagytad, hogy megcsókoljon. Mit keresel itt vele a Szent Fánál?

-         Csak megmutattam neki a falut. De látom, nem kellett volna, tudtam, hogy jelenetet fogsz rendezni.

-         Igen? Akkor miért kísérgetted? Azt hittem, én vagyok neked a legfontosabb.

-         Ez így is van. De más is létezik rajtad kívül, nem te fogod irányítani az életemet, oda megyek, és azt teszek, amit akarok – fakadt ki magából Inuyasha, de azonnal meg is bánta, amiket mondott.

-         Igen, akkor irányítsd te az életedet, én elmegyek, és vissza se jövök. Többet nem akarlak látni! – ordította sírva Kagome, majd elfutott és beleugrott a kútba. Inuyasha hosszú ideig csak nézte a kutat.

-         Látod Kari, mondtam, hogy ezt fogja tenni.

-         Én meg mondtam, hogy egy hisztis liba, gyere, menjünk vissza a többiekhez!

-         Nem, menni fogunk, de nem a többiekhez, hanem Kagoméhoz.

-         De én nem karok oda visszamenni, tetszik nekem ez a világ.

-         Hisz ott van a családod, apukád biztos aggódik érted. Jössz, és kész. Bocsánatot kell kérnünk Kagometól – kiabált a fiú, és magával vonszolta Karit, majd belelökte a kútba.

-         Ááááááááá, milyen durva vagy!

-         Menj!

-         Jól van, na! – mondta, majd elindult. Amikor kilépett a szentélyből, meglátta Kagomét, amint a Szent Fánál sír. Inuyasha odafutott, és húzta magával Karit is.

-         Kagome, bocsáss meg, kérlek!

-         Hagyj, azt mondtam, nem akarlak látni.

-         De… én, azt hittem…

-         Menj innen!

-         Kagome, én is bocsánatot szeretnék kérni, nem volt szép tőlem, hogy megcsókoltam Inuyashát, mikor tudtam, hogy ő a te barátod.

-         Nem érdekel. Inuyasha, meg kértelek, hogy ne gyere ide.

-         Jól van, ha szeretnéd, visszamegyek, csak bocsánatot akartam kérni… - kezdett bele Inuyasha a mondandójába, de megint félbeszakította valaki. Kari édesapja futott feléjük.

-         Jaj, Kari! Végre itt vagy, úgy aggódtam érted. Édesanyátok mindent elmesélt arról a másik világról – itt Kagoméra nézett- Nagyon félelmetesen hangzott, ahogyan mesélte, miket éltél át, Kagome. Oh, maga gondolom Inuyasha, Kagome félszellem barátja.

-         Inuyasha vagyok, az igaz, de azt hiszem, Kagomenak csak a volt félszellem barátja.

-         Csak nem vesztetek össze?

-         De igen, a maga kedves lánya miatt – szólt közbe dühösen Kagome.

-         Mi? Kari, mit tettél már megint?

-         Semmi különöset. – mondta, majd elfutott.

-         Azt hiszem jobb lesz, ha én is elmegyek – jelentette ki Inuyasha, és szomorúan elballagott a kúthoz. Titokban azt várta, bárcsak Kagome utána futna, és megállítaná. De ez nem történt meg, ezért a hanyou visszament a középkorba. 

-         Kagome, min vesztetek össze? – faggatta Mr. Libam.

-         Az nem a maga dolga! – ordította Kagome, majd sírva elfutott. Bezárta a szobája ajtaját, és csak sírt. Egész éjjel ez ment. Kagome anyukája hiába próbált beszélni lányával, még vacsorázni sem volt hajlandó.

Eközben Inuyasháéknál:

-         Te ostoba, mit tettél már megint Kagomeval! – mondták kórusban a barátai.

-         Már megint itt hagyott minket, szerinted nélküle hogy fogjuk össze gyűjteni az ékkőszilánkokat?  - mondta Sango

-         Hagyjatok már, nem az én hibám. Vagyis nem csak az én hibám, átmentem, és bocsánatot is kértem, de ő túl makacs ahhoz, hogy megbocsájtson.

-         Szerintem, meg van az oka, miért haragszik rád. Emlékszel, mennyire fájt neki annak idején, hogy folyton Kikyoval foglalkoztál?

-         Persze, hogy emlékszek.

-         És arra is emlékszel, hogy akkor megígérted neki, hogy soha többé nem csókolózol más lánnyal, és nem is flörtölsz más lánnyal.

-         Emlékszek, de… oh, uram ég! Milyen érzéketlen vagyok. Igazatok van, tényleg nagyon megbántottam.

-         Végre, hogy rájöttél!- csapta fejbe Miroku.

-         De akkor mit tegyek?

-         Menj, és könyörögj neki, hogy megbocsásson. Felejtsd el a büszkeségedet, Kagome fontosabb neked mindennél, nem?

-         De, persze, megyek is. – meg sem hallgatta Inu a barátai válaszát, máris beleugrott a kútba.

-         Kagome, itthon vagy?- kiabált körbe a házba, hogy megtalálja a lányt. Mikor benyitott a szobájába, látta, hogy alszik. Leült az ágya mellé, és várt. Kagome azonban nem akart felébredni, Inuyasha annyira unta a várakozást, hogy ő is elszenderedett. Kari tudta, hogy itt van a félszellem, hisz kileste, mikor megjött. Elérte, amit akart: a hanyou aludt. Csendben belopódzott a szobába, nehogy felébressze őket. Kagomét óvatosan ráhúzta Inuyashára, a fiú kezét, pedig Kagome szoknyája alá tolta. Amint végzett gonosz kis tervével, kisurrant a szobából. Fél óra múlva felébredt Kagome. Hatalmasat sikított, mikor meglátta, milyen helyzetben van Inuyashával. Erre a hanyou is felébredt. Ő is nagyon meglepődött, hisz biztos volt benne, hogy nem tett semmi rosszat Kagoméval.

-         Várj, Kagome, félreérted…

-         Mit lehet ezen félreérteni? Vedd már le rólam a kezed! – kiabált az ideges lány, hisz mind a ketten úgy meglepődtek, hogy még megmozdulni is elfelejettek.

-         Kérlek, higgy nekem, tudod, hogy soha nem bántanálak. Én biztos vagyok benne, hogy nem tettem semmi rosszat ellened, legalábbis azóta, hogy haragszol rám.

-         Igen? Akkor mivel magyarázod ezt a helyzetet?

-         Az megfelel, hogy valaki szándékosan alakította így a helyzetet?

-         És mégis ki?

-         Kari szagát érzem, az egész szobában. Amikor bejöttem, még nem éreztem.

-         Az a lány nagyon gonosz, képes lenne rá, ne haragudj, hogy téged vádoltalak.

-         Te ne kérj bocsánatot, hisz teljesen jogos volt, hasonló helyzetben én is így viselkednék, szerintem. Inkább nekem kell bocsánatot kérnem, nem szabadott volna megcsókolnom Karit. Most jöttem csak rá, hogy az volt a célja, hogy összeugrasszon minket.

-         Igen, de az a fontos, hogy kiderült a gonoszsága, gyere, keressük meg. – mondta Kagome. Felült Inu hátára, és már el is indultak a szag után. A félszellemnek nagyon óvatosnak kellett lennie, nehogy meglássák a halandók. Elértek Kariék házához, látszólag senki sem volt otthon.

-         Érzem Kari szagát, és a mi szagunk is rajta van, biztos, hogy ő volt.

-         Menjünk be!

-         Rendben – mondta a fiú. Letette Kagomét, és immár kézen fogva indultak befelé. A konyhába érve vajon kibe ütköztek? Hát persze, hogy Kariba.

-         Jesszus ég, ti meg mit kerestek a házunkban?

-         Mit? Biztos nem azt, amit te a miénkben. Miért akarsz minket összeugrasztani? –mondta higgadtan Inuyasha.

-         Nem tudom, miről beszéltek – védekezett a lány – hisz én nem bántottalak titeket.

-         Te álszent kis majom, azt hiszed, nem tudjuk, hogy te tettél minket olyan helyzetbe egymásra? És az is a te hibád, hogy összevesztünk – ordított tovább Kagome.

-         Nyugi kicsim – próbálta megnyugtatni Inuyasha.

-         Igen? És ha én voltam, akkor mi van? Nem tehettek semmit.

-         Ne feledd, Inuyasha félig szellem, könnyen végezhet veled.

-         Igen? De nézz rá, képtelen lenne megölni egy halandó lányt. Igaz?

-         Hát… ez igaz. De attól még megkapod a büntetésed.

-         Ne fenyegessetek, mert elmondom mindenkinek, hogy át tudsz menni a középkorba.

-         Mi, most fenyegetsz? Elegem van belőled, amióta megjelentél, pokollá teszed az életemet – mondta Kagome, nagyon idegesen. Annyira dühös volt, hogy nem tudott ellenállni, megpofozta a húgát. De Kari sem hagyta ezt annyiban. Belekapott Kagome hajába, és elkezdték tépni egymást. Inuyasha alig tudta szétválasztani a harcias testvérpárt.

-         Kagome, nyugi, ez nem megoldás. Intézzük el civilizáltan.

-         Elegem van, hazamegyek – be sem fejezte még a mondatát, de már elfutott sírva.

-         Többet nem akarlak látni Kari! Ha megtudom, hogy még egyszer fájdalmat okozol Kagomenak, tényleg megbánod. – mondta, majd szerelme után futott.

-         Hülye kis szellem – kiabál Inuyasha után Kari. Inuyasha azonban már nem hallotta meg ezt, hisz szélsebesen Kagome után indult. Mikor rátalált a lányra, az épp egy fán ült. Tenyerébe temetkezve sírt.

-         Kagome, most meg miért sírsz?

-         Már megint őt védted.

-         Ez nem igaz, én csak nem akartam, hogy bajod essen.

-         Harcoltam már nála erősebb szörnyek ellen, és mégis élek.

-         Jó, igazad van.  Hibáztam, beismerem, de most már ne sírj. Megmondtam neki, hogy ha még egyszer megbánt téged, velem gyűlik meg a baja.

-         Köszönöm – mondja zokogva, és a fiú nyakába borul.  Inuyasha elkezdte simogatni a lány selymes, puha haját.

-         Szeretlek.

-         Én is tégedet – mondták, majd elindultak a kút felé.

Beleugrottak, és pár perc múlva már barátaiknak mesélték, mi történt Karival. Sango nagyon meglepődött, hogy ilyenekre képes Kagome húga. 

-De szerencsére most már vége van. Inuyasha megmondta neki, hogy ha még egyszer megbánt, akkor meggyűlik a baja velünk.