Akik szerelmesek… (III.)

                      A múlt megváltoztatása

Miután Inuyasha, és Kagome feláldozta magát három gyerekükért, a kicsik átmentek a másik világba, és ott nagymamájuk gondoskodott róluk. Mint egy 8 év telt el. Medinek majdnem földig érő haja volt, és karcsú leányzó volt. Hito mindig feltüskézett hajjal járt, és ő inkább erős volt. Egy átlagos nap következett, legalább is, ők azt hitték.

-        Medi, Hito, ébredjetek már fel! El fogtok késni. Naomi, már odalent vár rátok. – nyávogott Mrs. Higurashi. Az ikrek kimásztak az ágyból, és felkapták a ruháikat. Gyors léptekkel elmentek az iskolába. Medi, és Hito egy osztályba járt, de mivel folyton beszélgettek, külön lettek ültetve.

-        Na, ma fejest ugrunk a halálba… - mondta Madison, majd nagy levegőt vett, és bement a terembe. A legjobb barátnője máris odament mellé.

-        Szia Medi! Nemsokára disco. Majd kölcsön tudod adni az egyik topod?

-        Persze. Nézd, ott jön Violett.

-        Ja, nem egy szépség.

-        Nem ám. Csak tudnám, mit szeretsz benne…

-        Semmit, csak úgy jön utánam.

-        Na, mind egy. El kell intéznem valamit. Mindjárt jövök.

-        Jó. – Medi kiment az osztályból, egy virágos ajtóig. Bement, és egy kislányhoz ment oda. A lánynak vállig érő, fekete haja volt, és gesztenyebarna szemei. Ő volt Naomi. – Naomi, elejtetted a matek füzetedet.

-        Köszi.

-        Rohanok, mielőtt becsöngetnek. – és a lány kecses léptekkel visszafutott a termébe. Pont becsöngettek, mire beért. Gyorsan a helyére ment, és előkapta a cuccát. Mikor a tanár bejött, egy fontos hírt jelentett be.

-        A melegre való tekintettel, ezen a héten nincs tanítás. Most elmehettek. – mondta, majd távozott.

-        Na, Hito, úgy tűnik, irány haza. – a folyosón Naomi rohant oda hozzájuk, és csatlakozott.

-        Akkor, indulhatunk?

-        Igen. – nevetett Medi. Mikor hazaértek, megírták a leckéjüket, majd kimentek a szent fához. Megint szüleik jártak a fejükben, mikor valamit hallottak a kút felől. Az ikrek odakapták a fejüket.

-        Mi volt ez?

-        Nem tudom Hito, de szerintem nem jó. Na mindegy, én beleugrok.

-        Várj meg! – az ikrek beleugrottak a kútba. A legnagyobb meglepettségükre, mikor kimásztak egy fiatal Sango ment feléjük.

-        Sziasztok, ti kik vagytok?

-        A nevem Madison, a testvéremé, meg Hito…

-        Maga ki? – kérdezte Hito, hogy úgy látsszon, idegenek.

-        A nevem Sango, a copfos, Miroku, a lány Kagome, a kutyafülű Inuyasha, a cica Kirara, és a rókakölyök Shippo.

-        Értem. – mondta Medi. Órákig beszélgettek, majd Kagome megszólalt:

-        Nincs kedvetek csatlakozni? – kérdezte. Valahonnan ismerte őket…

-        De, miért is ne. – mondta Hito, majd egy: „Ezaz!” pillantást vetett Medi felé. A kis csapat kezdetét vette útjainak. Nagyon sokáig mentek. Egyszer csak Medi félreráncigálta Hitot.

-        Tíz hónap múlva lesz a szülinapunk.

-        Na, és?

-        Össze kell hozni anyáékat!

-        Hogy?

-        Nem tudom, minden cselt be kell vetnünk.

-        Rendben Kupidon.

-        Nagyon vicces, öcsi. – és Medi elindult.

-        Titeket nem hiányolnak a szüleitek?

-        Nem, már 8 éve meghaltak…

-        Értem. Van testvéretek?

-        Igen.

-        Hány éves?

-        Nyolc, és fél.

-        Nem hiányoznak neki a szülei?

-        De.

-        És mi van, ha bántják? Ki megy rendet rakni?

-        A húgunk félig szellem. Emberként is megrakja őket. Easy rider.

-        Ha?

-        Sima ügy…

-        Ajjaj.

-        Mi a baj Hito?

-        Ma nincs hold. – ekkor a kislány megfogta a holdpontját, és telepatikusan beszélt.

-       

-       

-       

-       

-        Ez mi volt? – kérdezte Miroku.

-        Á, semmi. Ikrek vagyunk. Tudunk telepatikusan beszélni. – válaszolt Hito egy kézlegyintéssel, mintha ez olyan hétköznapi lenne.

-        Hogy haltak meg a szüleitek? – kérdezte Inuyasha.

-        Naraku elrabolt minket, és a kis Naomit. Megzsarolta anyuékat, hogy vagy feláldozzák az életüket értünk, vagy megölnek minket. Természetesen vállalták az áldozatot. – mondta Medi a sírás határán.

-        Hogy hívták őket?

-        Titok.

-        Miért?

-        Mert. – ekkor Myoga pattogott Hito vállára. Be volt kötve a szeme.

-        Hm… ez Kagome…

-        Mi az Myoga? – nézett rá kérdőn a lány.

-        Akkor Inuyasha. – mondta a bolha csalódottan.

-        Én itt vagyok.

-        De a vérük… - ekkor Inuyasha a levegőbe szimatolt.

-        Tényleg. Furcsa…

-       

-       

-        Mi van a vérünkkel?

-        Olyan, mint, ha az én, és a Kagome vérének a keveréke lenne.

-        Kemény.

-        Ja, zsír. Ami engem illet, elmentem fürödni. Ha valaki keres, várjon meg.

-        Várj, csatlakozunk! – mondta Kagome, majd felkapta a fürdéshez szükséges cuccokat, és a három lány elindult. Már nagyba fürödtek, mikor Medi témát váltott.

-        Mondd, csak Kagome, mi a véleményed Inuyasháról?

-        Nekem, hát… izé…

-        Értem.

-        Látod, Kagome, ő is rájött.

-        Na, ne már! Mi van, ha ő is rájön?

Eközben a fiúknál:

-        Mondd csak, Inuyasha, mi a véleményed Kagoméról?

-        Nekem, semmi.

-        Inuyasha…

-        Miroku, kuss!

-        Szóval tetszik neked, csak félsz elmondani.

-        Nem igaz!

-        Khm… khm…

-        Na, jó. Na, és akkor mi van?

-        Tudod Hito, Inuyasha egy másik lányba is szerelmes. A neve Kikyo.

-        Miroku! Nem az ő dolga…

-        Ugye nem?

-        De, miért. – ekkor Hito lelkébe egy éles fájdalom ment. Medi pont ekkor öltözött föl. Őt is átjárta ez az érzés. Az ikrek a levegőbe emelkedtek, majd kék fény világította meg őket. Akkor kaptak észbe, mikor már átváltoztak félszellemmé.

-        Úgy néztek ki, mint Inuyasha! –kiáltotta Miroku.

-        Na, és?

-        Igaza van, miért hasonlítotok rám ennyire?

-        Nem tudom, ez puszta véletlen lehet – mondta Medi.

-        Olyan furcsák vagytok, pontosan honnan jöttetek? – érdeklődött Kagome.

-        Miért kérdezed? Szerintem nem az a fontos, hogy honnan jöttünk, hanem az, hogy megtaláljuk Narakut, és bosszút állhassunk a szüleinkért, nem igaz Medi?

-        De, pontosan így van. Veletek maradhatunk? Szükségünk lenne a segítségetekre!

-        Persze, maradjatok, de azt tudnotok kell, hogy mi is mind végezni akarunk Narakuval.

-        Oké, akkor közös a célunk. De előtte el kell mennünk a testvérünkért.

-        Elkísérjünk? Biztos útba esik.

-        Köszönjük, nem kell. A húgunk biztos megijedne, fél az idegenektől, előbb inkább mesélünk rólatok.

-        Oké, ahogy akarjátok. Itt megvárunk, rendben.

-        Rendben! – az ikrek átmentek húgukért, ki szintén kiköpött Inu lett. Gyorsan elpakoltak pár cuccot, és visszamentek. Odaát, már várták őket.

-        Ő lenne a húgotok? – nézett rá kérdőn Inuyasha.

-        Igen. Miért kérded?

-        Csak kíváncsi voltam. – a kis csapat az új tagjával útnak indult. Bár Naomi, majdnem elmondta párszor az igazat, testvérei belefojtották a szót.

-        Naomi, ha elárulsz minket, akkor nem sikerül a tervünk. Tudod, hogy nem szabad elárulnunk. Azzal megváltozhatna a jövő, és lehet, hogy meg se születnénk – oktatta ki a lányt Hito.

-        Ne haragudjatok, de olyan nehéz. Ti legalább ismertétek őket, de nekem ez még olyan új – mondta pityeregve Naomi – Nekem sem olyan könnyű, ha legalább kicsit ismerhettem volna őket. Nagyon furcsa most látnom őket.

-        Tudjuk húgi, de neked is tekintettel kell lenned ránk. Mi segítünk neked, de akkor te is alkalmazkodj hozzánk – monda Medi.

-        Oké, köszi. - A kislány kezdett kicsit megnyugodni. Ekkor Kagome közeledett feléjük. Meglátta a gyerekeket, és odament hozzájuk. Valamiért, amikor meglátta őket, furcsa érzése támadt, mintha ismerné őket. Épp ezért úgy érezte, gondoskodnia kell rólunk.

-        Gyertek vacsorázni, nagyon finom.

-        Megyünk. – a testvérek elmentek a táborhelyhez. Naomi, Kagome mellett ment, a lányt ez nem zavarta. Mikor visszaértek, Miroku rákezdett:

-        Mondd csak, Medi, lennél a gyermekeim anyja? – Medi annyira bedühödött, hogy egy jobb egyenest küldött Mirokunak, majd még sípcsonton is rúgta.

-        Ezt neked… „De, hát Miroku anyja Sango.”

-        Hagyd csak Medi, minden lánytól megkérdezi. – legyintett Kagome.

-       

-        Hagyjál, azt teszek, amit akarok!

-        Nagyon finom volt a vacsora Kagome, köszönjük, mi most elmegyünk. Gyertek lányok – mentette meg a helyzetet Hito.

-        Oké, sziasztok gyerekek, reggel korán indulunk, nehogy elaludjatok – mondta Inuyasha. Naomi odabújt Kagoméhoz, és megölelte. Utána ugyan ezt tette Inuyashával is. A hanyou elvörösödött.

-        Ebbe a gyerekbe meg mi ütött?

-        Ne aggódj, nem lett szerelmes beléd – mondta Kagome – csak épp elvesztette a szüleit.

-        De az már rég volt, nem?

-        De azt mondták az ikrek, hogy mi emlékeztetjük őket rájuk.

-        Jól van, na.

Reggel borongós napra ébredtek. Esett az eső, szélvihar volt. Inuyasha ébredt elsőnek. Odasétált a gyerekek mellé, és betakarta őket a köpenyével, nehogy megfázzanak. Ekkor valaki rátette a vállára a kezét. Inuyasha először megijedt, de mikor meglátta, inkább zavarba jött.

-Kagome… te meg mikor keltél fel?

-Épp most. Tudtam, hogy nagy-nagy szíved van.

-Jól van, de nem kell úgy felfújni a dolgot, egyszerűen betakartam őket, nehogy megfagyjanak. Neked sem ártana felvenned valamit, ebben a picike szoknyában meg blúzban biztos majd meg fagysz.

-Ööö- Kagome kicsit zavarba jött- igaz, de nem számít, hamarosan kitisztul az ég, reméljük. Szerencse, hogy este bejöttünk ebbe a barlangba, különben jól eláztunk volna.

-Igen – mondta Inuyasha, majd közelebb csúszott Kagoméhoz, és átkarolta. A lány kicsit zavarba jött, ez a hanyou látta, ezért hozzátette

- Csak azért, hogy meg ne fagyj.

-Köszönöm. Nézd, milyen szépen kel fel a napJJJ

-Aha, látod, ott egy szivárvány.

-Jé, tényleg, milyen szép – mondta a lány, aki teljesen megfeledkezett a hidegről. Azonban olyan kellemes érzés öntötte el, hogy úgy érezte, muszáj oda bújnia Inuyashához. A fiú mintha meg sem lepődött volna ezen, átkarolta a lányt. Óráknak tűnő percekig így ültek, egészen addig, míg észre nem vették, hogy Medi és Hito a hátuk mögött kuncognak és sugdolóznak.

-Ti meg mit kerestek itt? Mikor keltetek fel? Min nevettek?

-Nyugi Inuyasha, nem tettek semmit- mondta Kagome, miközben kibújt a félszellem kezei közül és odalépett az ikrekhez- Gyertek, készítek reggelit, te is kérsz valamit Inuyasha?

-Nem, ez a két szörnyeteg elrontotta a napomatL -Ne csináldd, nézd, még az eső is elállt. Gyere, ne hisztizz.

Kimentek a barlangból. A fű még nedves volt, és a levegő is lehűlt. Az ikrek nem váltak meg Inuyasha köpenyétől, ezért Kagome továbbra is a fiú karjai közt melegedett. Mire Sangoék felébredtek, végeztek az evéssel. Maradt azért nekik is egy kicsi, de Miroku tett egy kis megjegyzést:

-Héj, mi történt éjszaka? Korán keltek, Inuyasha ölelgeti Kagomét, elfogy a reggeli.

-Nem ölelgetem Kagomét, csak hideg van…

Elindultak Naraku keresésére. Inuyasha még mindig morcos volt kicsit. Kagome próbált közeledni hozzá, de nem sok sikerrel, mindig veszekedés lett a vége. Az ikrek és Naomi kezdték megelégelni ezt a helyzetet.

-Tennünk kell valamit, ha nem jönnek össze, mi nem fogunk megszületni.

-De, van még időnk, nem?

-Van, de minél előbb összejönnek, annál jobb. Reggel azt hittem, sínen vagyunk, aztán apura újra rájött az öt perc.

-De nézz anyura, látszik rajta, hogy szereti aput – mondta Naomi.

-Bizony, de ezt valahogy a tudtára kellene adni.

A gyerekek mikor észrevették, hogy le vannak maradva gyorsan a csapat után futottak. Csendben folytatták útjukat. Egy faluhoz értek. Minden tiszta vér volt, az emberek holtan feküdtek a földön. Szörnyű látvány volt. Kagome eltakarta a gyerekek szemét, de ő is nehezen bírta.

- Inuyasha, el kéne temetni ezeket az embereket, nem gondolod?

-De, gyere Miroku, segíts! Kagome, ti addig menjetek el a gyerekekkel és Sangoval.

-Rendben. A réten leszünk.

A lányok és a gyerekek elmentek. A fiúk, pedig nekiláttak a temetkezésnek. Inuyasha ásott, Miroku pedig elmondta az imákat. Szegény hanyounak nagyon kikészítette a fejét ez a bűz. A szerzetesnek nem volt kifinomult szaglása, ezért őt annyira nem zavarta.

-Valami baj van, Inuyasha.

-Nem, csak zavarja az orromat ez az átkozott bűz. Asszem ki kell szellőztetnem a fejem. Bírod kicsit egyedül?

-Persze. Menj a lányokhoz addig.

Inuyasha el is indult.